Az elévülés mára közismert, gyakran használt kifejezéssé vált, mégis az egyik leginkább félre értett jogintézmény. Az elévülés lényege, hogy időműlás következtében teszi behajthatatlanná a pénzbeli vagy más követelést. Ennek ellenére sok tévhit és pontatlanság kering az elévüléssel kapcsolatban. Nem árt tisztázni néhány fontos dolgot a témában. Talán a leggyakoribb tévhit az elévüléssel kapcsolatban, hogy az elévülés idejének leteltével a követelés megszűnik. Ennek legfontosabb következménye, hogy ha elévült követelést teljesítünk, akkor azt nem követelhetjük vissza, hiszen a tartozás nem szűnt meg.

Szintén gyakori tévhit, hogy a tartozás elévülési idejének letelte után már nem kerülhet sor semmilyen jogi lépésre az adóssal szemben. Az elévülést viszont csak akkor veszik figyelembe, ha arra a kötelezett fél külön hivatkozik. Gyakran előfordul, hogy elévült követeléseket hajtanak végre jogi úton, mivel az adós az elévülést nem érvényesítette. Az elévülést tehát csak akkor veszik figyelembe, ha arra az adós külön hivatkozik. Ha ezt nem teszi, akkor továbbra is kötelezhetik a követelés megfizetésére.

Általánosan ismert, hogy az elévülési idő 5 év, azt azonban kevesen tudják, hogy nem minden igény elévülési ideje ugyanannyi. A hitelezőnek igazolnia kell a rendelkezésre álló határidőn belül megszakította az elévülést. Az adósság sosem évül el, ha az alábbiak azt megszakítják:

• • • a tartozás elismerése
  • • megegyezéssel történő módosítás
  • • új egyezségkötés
  • • bírósági eljárás keretében történő érvényesítés
    • csődeljárásba történő bejelentés

Mit kell tennünk elévüléskor?

Amennyiben fizetési felszólítás vagy más elévülést megszakító cselekmény nélkül telt el ez az idő, akkor hivatkoznunk kell az elévülésre. Azonnal jelezni kell a hitelező felé, hogy a követelés elévült, ezért azt a jövőben nem áll módunkban megfizetni. Ilyenkor a leggyakoribb az, hogy a hitelező mindent megtesz annak érdekében, hogy cáfolja az elévülést.